i-REXFO
Az élelmiszer-felesleg karitatív célú szelektálásának, valamint a visszamaradt veszteség biogáz-erőművekben való hasznosításának folyamatát dolgozzák ki az i-REXFO elnevezésű projektben, amelynek magyar tagja a Magyar Élelmiszerbank Egyesület is. Az olasz vezetésű konzorcium célja, hogy megoldásokat dolgozzon ki a katasztrofális méretet öltő élelmiszer-hulladék csökkentésére.
Az élelmiszer-pazarláshoz kapcsolódó kutatásoknak általában az a célja, hogy a pazarlási hierarchiában a legjobb megoldásokat szorgalmazza. Magyarországról a Magyar Élelmiszerbank Egyesület és a Biogáz Unió Zrt. vesz részt abban az uniós finanszírozású kezdeményezésben, amely a maradékok fenntartható továbbhasznosítását tűzte ki céljául. A LIFE finanszírozta i-REXFO projekt (Increase in the Reduction and Recovery of Expired Food) ennek a hierarchiának két szintjét, az adományozást és a biogázként való hasznosítást célozza meg. A projekt alaptézise, hogy vannak olyan élelmiszerfelesleg-források, amelyek alsóbb szinten hasznosulnak, miközben a piramis magasabb szintjein is fel lehetne használni őket. Azt vizsgálák meg tehát az i-REXFO projektben, hogy van-e lehetőség a kommunális hulladéklerakóba szánt élelmiszerek szelekciójára úgy, hogy egy része emberi fogyasztásra, másik része pedig biogáz-erőművekben való feldolgozásra kerüljön.
A projektet a Perugiai Egyetem biogáztudomány központja irányítja olasz, dán és két magyar konzorciumi taggal. Umbria a projekt szíve-lelke: a projektben részt vesz maga a régió is, amely a szabályozásért felelős. Az Élelmiszerbank és a Biogáz Unió feladata röviden, hogy megvizsgálja: technológiailag, jogszabályilag és szervezési szempontból megvalósítható-e az Umbriában élesben is lezajló pilot Magyarországon. Rentábilis-e, fenntartható-e; ezek kulcskérdések a nagy horderejű projektben. A magyarországi megvalósíthatóságot két régióban, Kisbér és Tiszavasvári környezetében fogják megvizsgálni.
Itthon a feltételrendszer adaptálását dolgozzák ki, ennek persze vannak technológiai, jogszabályi és szervezési kérdései. A technológiai feltételrendszer elsősorban a biogázüzemek működésére vonatkozik: az a kérdés, hogy milyen típusú alapanyagot lehetséges hasznosítani. Az olaszok csak erre fókuszálva lebonyolítanak egy nagyon komoly laborvizsgálatot, amelyben az egyes élelmiszerfelesleg-alapanyagok alkotórészeit vizsgálják meg. Egészen pontosan azt, hogy milyen ezeknek az alapanyagoknak a biogáz-előállítási anyaghatékonysága. Ebből egy adatbázis is készül, ami már önmagában is nagyon fontos eredmény lesz. Az adott biogázüzem gazdája ennek köszönhetően a jövőben eleve rendelkezni fog azokkal a szükséges információkkal, hogy a rendelkezésére bocsátott feleslegből milyen hatékonysággal tud energiát előállítani, és a termelésből visszamaradt iszap hasznosítható-e mezőgazdasági alapanyagként. Az egy dolog, hogy technológialiag milyen élelmiszerből lehet biogázt előállítani, és hogy az abból keletkező végtermék alkalmas-e trágyázásra, de ennek rengeteg jogszabályi kötöttsége is van, amely országonként változó.
A 2017 őszén indult, 2021 elején záruló projektben a hazai tagok válaszokat keresnek azokra a kérdésekre, hogy például van-e olyan felajánló egy magyar biogázüzem közelében, amely élelmiszer-felesleget tud az üzem számára biztosítani. Aztán van-e olyan karitatív kör, amely a még felhasználható felesleget leválasztja az emberi fogyasztásra már nem alkalmas maradékról. Kérdés az is, hogy szükség lesz-e például olyan szereplőre, akinek csak a kicsomagolás a feladata (azaz: a műanyag leválasztása az élelmiszerről). Fontos megválaszolni, hogy biztosítható-e a biogázüzem számára a homogén alapanyag. Kérdés, hogy lesz-e olyan mezőgazdasági szereplő, amely a fennmaradó iszapot (tápanyagot) át tudja venni, fel tudja használni. A projekt résztvevőinek meg kell vizsgálniuk, hogy melyik szereplő mit végez, milyen költséget áll a folyamatban.
További információk és aktualitások a projekt weboldalán illetve facebook-oldalán érhető el.
https://www.facebook.com/iREXFO/
