Média megjelenések
Hogyan hasznosulhatna az irdatlan sok ételmadarék?
2015.07.01Évi 1,8 millió tonna élelmiszer végzi a kukában, ehhez – becslések szerint – a háztartások fejenként 40 kilogrammal járulnak hozzá. Miközben Magyarországon egyre többeknek okoz gondot a mindennapi ennivaló beszerzése, a háztartásokon kívül az ipar és a kereskedelem is kidobja a lejárt, ám fogyasztásra még alkalmas termékek jelentős részét – alapvetően kényszerűségből. A hasonlóan elborzasztó francia adatok nemrég botrányt okoztak, a parlamenti képviselőket nyomás alá helyezte a média, amely egyre több éhes, a szupermarketek szemeteseiben turkáló szegényt mutatott be, akik olykor a szemetet védő biztonsági őrökkel vívtak vérre menő csatákat. Ezek után a francia parlament májusban ritkán látható nagykoalícióban szavazta meg azt a törvényt, amely jövő júliustól megtiltja a 400 négyzetméteresnél nagyobb áruházaknak, hogy fogyasztható élelmiszereket dobjanak ki. A megmaradt árut kötelező lesz a karitatív szervezetekhez eljuttatni.
A lejárathoz közeli élelmiszert Nyugat-Európában kevésbé hajlandóak megvenni, mint például Magyarországon. Ezért ott hamarabb kell akciózni, sőt sokszor már nem is érdemes a lejárat előtti napokban a polcon tartani az árut; vehetik, vihetik a karitatív szervezetek. Ezzel szemben Magyarországon az általános gyakorlat szerint szinte mindvégig változatlan áron kínálják az élelmiszereket, legfeljebb közvetlenül a lejárat előtt adják olcsóbban – ha egyáltalán.
Ez fontos különbség, mert a termék abban a pillanatban válik hulladékká, amint a minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági időpontja lejár – tájékoztatta a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a HVG-t. Emiatt Magyarországon az üzletekből jobbára már csak hulladék formájában jut ki olyan termék, amelyet elvileg át lehetne adni a rászorulóknak. Akár adminisztratív intézkedéssel is el lehetne érni, hogy több adományozható élelmiszer maradjon a boltokban, például azzal, ha a lejárati idő utolsó harmadában leértékelésre köteleznék az áruházakat – veti fel Falus Ferenc korábbi országos tiszti főorvos. A gyártók azonban nem érdekeltek abban, hogy nyomott áron, nagy mennyiségben férhessenek hozzá portékáikhoz a vevők.
Adományok az Élelmiszerbank rákospalotai raktárában
Fotó: Stiller Ákos
Komoly jogi dzsungelbe téved az, aki szeretné elérni, hogy az irdatlan mennyiségű maradék a nagycsaládosokhoz, a szegényekhez, a hajléktalanokhoz és más rászorulókhoz jusson. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a szemét jelentős része a lakosságnál keletkezik, az otthoni vacsora maradékát pedig hivatalosan nem szabad felhasználni. Ha egy család odaadja a szomszédjának vagy a sarkon egy rászorulónak, az magánszemélyek közötti adományozásnak minősül, ami természetesen nem tilos, de ha valaki ugyanezt szervezetten szeretné művelni, az már élelmiszer-forgalmazás lenne, amit bizonytalan eredetű termékekkel nem lehet végezni. A lakossági hulladék begyűjtésével ezért nem foglalkozhat érdemben gyakorlatilag senki.
A következő nagy hulladéktermelő a vendéglátóipar, becslések szerint 15 százalékos részaránnyal. Ám Magyarországon nincs kialakult szakmai és joggyakorlat arra, hogy a konyháról milyen feltételek mellett, kik és hogyan szállíthatják el az ételeket, illetve milyen tárolási körülmények között, meddig adhatják tovább. Ezen a helyzeten változtatna a megmaradt élelmiszerek célba juttatásának legnagyobb hazai képviselője, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, amely a Nébihhel egyeztet. Amíg azonban nincsenek meg a jogi játékszabályok, itt is ugyanaz a helyzet, mint a magánháztartásban; önszántából adhat ételt a vendéglős a rászorulóknak, de szervezett begyűjtés és elosztás nem jöhet szóba. Erre Falus szerint az lehetne megoldás, ha valamely (állami) szereplő vállalná a lejárt élelmiszerekhez kötődő felelősséget, és – például bevizsgálás után – döntene arról, mi adható tovább.
Ennek híján az Élelmiszerbank egyelőre az élelmiszerlánc két másik tagjára, a kiskereskedelemre és a gyártókra koncentrál. „Tavaly 1500 tonna élelmiszert gyűjtöttünk be és osztottunk szét 220, velünk kapcsolatban álló karitatív szervezetnek, ennek harmada származott áruházakból, kétharmada pedig a gyártóktól” – mondja Sczígel Andrea, az egyesület egyik igazgatója. A nagyobb áruházláncok szinte mindegyike arról számolt be a HVG-nek, hogy szerződött az Élelmiszerbankkal, de az is kiderült, hogy az átadott termékek köre egyelőre korlátozott. A hipermarketek általában a nap végére megmaradt pékárut és gyümölcsöt adják át az egyesületnek (vagy annak közvetítésével egy-egy karitatív szervezetnek), mert azok kezelése viszonylag egyszerű. A hajnalban sütött kenyeret a magyar szabályok szerint másnap még el lehet adni, a hipermarketek azonban gyakran csak aznapi terméket forgalmaznak, vagyis este amúgy is megválnának a feleslegtől. Ezt a pékárut és gyümölcsöt a programban részt vevő szervezetek naponta elviszik, és általában még aznap szét is osztják, nehogy kifussanak a lejárati határidőkből.
Az adományok legnagyobb része az élelmiszergyártóktól jön, amelyeknél gyakran előfordul, hogy egy adott, például szezonális termékből túl sok jön le a futószalagról, vagy esetleg sérült, de fogyasztható áru halmozódik fel, netán valami nem fogy a várt ütemben, és amikor közeledik a lejárati határidő, a készletet már nem éri meg kiszállítani. Jobb esetben ezeket az árukat veheti át az Élelmiszerbank.
A maradék kiközvetítésével egy áruháznak vagy vendéglőnek mindenképpen költsége van. Veszélyes hulladékot csak megfelelő hatósági engedélyt birtokló szolgáltató szállíthat és semmisíthet meg, ami pedig nem minősül veszélyesnek, abból kommunális hulladék lesz. Ennek a szállítása sincs ingyen. Bizonyos hulladékokat a Nébih ellenőrzése mellett állatmenhelyeknek át lehet adni, de ezt is végig papírozni kell. „Ismerünk eseteket, amikor a boltból visszavett árukat átcímkézték és eladták, naivitás lenne azt gondolni, hogy minden a szemétbe megy” – utal a feketegazdaság jelenlétére Siklósi Máté fogyasztóvédelmi szakember.
Ha az áruház úgy dönt, hogy eladományozza az élelmiszert, akkor általában át kell alakítania a munkarendjét, megfelelő munkaerőt kell rendelnie a feladathoz. Ezzel együtt lehet, hogy megéri, mert az Élelmiszerbanktól kapott igazolással 120 százalékos adójóváírást tud érvényesíteni. Ám ahhoz, hogy mindez egyáltalán működjön, decentralizált, a helyzetre gyorsan reagáló, nagyon rugalmas elosztási rendszerre volna szükség, vagyis a karitatív szervezeteknek is fel van adva a lecke. A francia típusú megoldásokhoz nekik is keményen be kell szállniuk.
Forrás: hvg.hu
A cikk itt olvasható.