Média megjelenések

Hihetetlen mennyiségű élelmiszert pazarolnak az európaiak, köztük a magyarok is. Az évente elpocsékolt majdnem 2 millió tonna élelemnek csak a töredékéből lesz tüzelőanyag, üzemanyag vagy komposzt, és minimális százalékából adomány, pedig jóval kevesebből is jóllakhatnának mindazok, akiknek jelenleg nem jut elég élelem.

A legtöbb szemétbe kerülő étel a rendezvények után marad a tányérokon, de gyakori az is, hogy valamiből túl sok készült, vagy a beszerzett alapanyagot már nem tudják felhasználni. Ezek mind egységesen mennek a moslékba.

Pedig egyetlen jogszabály sem tiltja, hogy egy étterem elajándékozza mondjuk a nap végén a konyhán megmaradt levest vagy a rendezvények után megmaradó hideg és meleg ételeket. A szabályok pontatlan ismerete, illetve a különböző módon értelmezett előírások és a hatósági büntetésektől való félelem miatt a vendéglátósok többsége az adományozás helyett mégis inkább a „biztonságos” megsemmisítést választja – magyarázza Cseh Balázs, a 220 partnerével együtt rendszeresen mintegy 300 ezer nélkülözőnek élelmiszert juttató, 10 éves magyar Élelmiszerbank elnöke.

Minden harmadik család legalább hetente kidob valamilyen ételt, főként azért, mert az megromlik

A szervezet ezért azon dolgozik, hogy közös módszertani ajánlást dolgozzon ki a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal (Nébih), amelyet aztán használhatnak azok a vendéglátók, akik szívesen adományoznának.

Az adományozástól egyébként annak ellenére tartanak az éttermek, hogy – mint Cseh Balázs mondja – jogilag nem ők a felelősek, ha esetleg bárkinek baja lesz az onnan származó ételtől, hiszen az átvétel pillanatától a szervezetek dolga az osztás és a tárolás. Amerikában ugyanez a helyzet, de ott olyannyira világossá tették a helyzetet, hogy külön jogszabály, a Jó Szamaritánus Ételadományozás (Good Samaritan Food Donation Act) mentesíti az adományozót a polgári és a büntetőjogi felelősség alól, ha az ételt élelmiszerbankoknak vagy jótékonysági szervezeteknek adja.

DE AKKOR HOVÁ MEGY?

A moslék már csak a nevében az, mivel azt haszonállatok takarmányozására az európai uniós szabályok szerint több mint 10 éve nem lehet felhasználni.

A végállomás így a disznó gyomra helyett ma már egészen más. Minden vendéglátóhelynek szerződést kell kötnie egy olyan, erre szóló engedéllyel rendelkező céggel, amely rendszeresen elszállítja a moslékot, természetesen pénzért. Ezt aztán különböző módon vagy maga a szállító cég kezeli, vagy átadja egy másik vállalatnak, amelyiknek engedélye van komposztálni, biogázt előállítani vagy a moslékot hulladéklerakóba letenni.

A Biofilter Zrt.-vel szerződött éttermek például két különböző színű, 60 literes gyűjtőedényben gyűjtik össze azt, ami a főzés után megmaradt: kékben az ételhulladékot, fehérben a használt sütőolajat és zsiradékot.

Ha megteltek, akkor erről értesítik a céget, ahonnan Budapesten belül általában már másnap ki is tudnak érte menni, hogy elszállítsák, és üres hordóra cseréljék. Vannak azonban olyan szerződéses partnereik is, akiknél előre meghatározott napokon mindig kiszállnak a kisteherautóikkal, ahogy a szemeteskocsik is járnak a házakhoz.

Budapestről és környékéről az ételmaradékok, használt sütőolajok a törökbálinti központjukba kerülnek. A cég lepsényi telephelyére szállítják el az ételmaradékokat, ahol előkészítik azokat a biogázüzemben való fogadásra. Innen az anyag a Fővárosi Csatornázási Művek Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepének biogázüzemébe kerül, és annyi elektromos és hőenergiát állítanak elő belőle, amennyi csaknem elég a szennyvíztisztító teljes energiaszükségletének fedezésére.

A fennmaradó komposztot több mindenre fel lehet használni, többek között a mezőgazdaságban, kertészeteknél, de a szemétlerakók befedésére is.

Azt, hogy ennek az egésznek mennyi a költsége, a megkérdezett vendéglátóhelyek nem árulták el, de annyit megtudtunk, hogy egy 40-50 férőhelyes étterem esetében, ahol rendezvényeket is tartanak, elérheti a havi 200 ezer forintot is, igaz, a Biofilter lapunknak inkább pár ezer forintos összegről számolt be. Kisebb helyeken – hogy csökkenjen a kötelezően elszállítandó moslék mennyisége – bevett gyakorlat, hogy megállapodnak például kutyatartókkal. Az ebeknek ugyanis, mivel nem haszonállatok, oda szabad adni a maradékot.

„Nem éhes? Valaki igen.” (Az élelmiszer-pazarlás elleni 2013-as nemzetközi kampány poszterpályázata)

Megbízható felmérés arról, hogy a beszerzett alapanyagokhoz képest mennyi maradék keletkezik, vagy pláne arról, hogy ebből mennyi lenne még fogyasztható, még sosem készült, és ennek részben az az oka, hogy a maradék étel (hulladékgazdálkodási szakkifejezéssel a „biológiailag lebomló konyhai és étkezdei hulladék”) csak akkor jelenik meg a hivatalos adatbázisokban, amikor azt szabályosan összegyűjtik és más hulladékfajtáktól elkülönítve kezelik.

A hivatalos adatbázis, tehát az OKIR Elektronikus Hulladékgazdálkodási Információs Rendszermodulja (EHIR) szerint a biztosan élelmiszerből eredő hulladékból 2013-ban 16 ezer tonnát gyűjtöttek és vettek át kezelésre, ebből 4 ezer tonna az, amit komposztáltak, és további 3 ezer, amiből tüzelő- vagy üzemanyag lett. A 16 ezer tonnában nincs benne a lakosság, benne vannak viszont – mintegy 4500 tonna mennyiséggel – a vendéglátóhelyek, beleértve a szállodákat is.

Összehasonlításképpen: az Élelmiszerbank 2014-ben 1300-1500 tonna enni- és innivalót juttatott el a rászorulókhoz. „Nem az a legfontosabb, hogy mekkora mennyiségű élelmiszer-hulladék keletkezik, minket az foglalkoztat, hogy hogyan lehet ebből minél többet eljuttatni azokhoz, akiknek szükségük van rá” – mondja Cseh Balázs elnök.

NYITOTT ÉTTERMEK

Az Élelmiszerbankon kívül vagy vele együtt egyre több civil szervezet foglalkozik ételosztással részben saját intézményeiben, részben az utcán. Több ezer emberen segítenek így napi vagy heti rendszerességgel. A körkérdésünkre adott válaszokból kiderült, hogy a kisebb éttermek közül sokan segítenek főzési lehetőséggel, illetve saját szakácsaikkal, viszont nagyon kevés az olyan étterem, szálloda vagy cateringvállalkozás, amelyik a megmaradt ételeket adja oda.

A „hagyományos” szervezetek közül a Baptista Szeretetszolgálatadományokból származó élelmiszert – és ezek között van, amikor például vállalkozó ajánl fel pékárut, tejet, vagy szálloda szendvicseket egy-egy rendezvény után –, valamint állami normatívából finanszírozott meleg ételt oszt menedékhelyeken, népkonyhán és nappali melegedőhelyeken. Ezenkívül az Élelmiszerbankkal közösen is szervez osztásokat.

50 ÉV MÚLVA MÉG KÉTMILLIÁRD EMBERNEK KELL ÉTEL