Hírek

December 5-én önkénteseinket ünnepeljük!

2022.12.02

December ötödike az önkéntesség nemzetközi napja. Ezen a napon mi is az önzetlen segítőinket ünnepeljük és szeretnénk köszönetet mondani az egészéves kitartó közreműködésükért.


Egyesületünk munkáját 60 önkéntes segíti heti rendszerességgel, nagyobb jótékonysági akcióinkon pedig akár 7900 segítő is összefog az eredményes munkáért.

Az irodánkban dolgozva, a kimutatásainkat szerkesztve, a volánnál ülve, a raktárban és a JótéKonyhában zakatolva, vagy éppen a rendezvényeinken fényképezőgépet kattintva nem mindig láthatjátok, hogy a munkátok eredménye hol ér végül célba. Ezért most két társatok történetén keresztül szeretnénk megmutatni nektek, milyen sok mosolyt és szép pillanatot szereztek szerte az országban a rászorulóknak. Az egyikük az Élelmiszerbank legrégebbi önkéntese, a másikuk pedig az egyik legfrissebb tagunk. Mindketten önkéntesként csatlakoztak egykoron az Élelmiszerbank csapatához és később a munkatársainkká váltak.

 

Összefogással szinte bármit el lehet érni

Cseh Balázs, az Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke szintén önkéntesként kezdte tevékenységét az egyesületnél 17 évvel ezelőtt. Hosszú évek alatt, főállás mellett hozta létre és fejlesztette alapítótársaival a szervezet tevékenységét, sőt, más civil szervezetek munkáját is támogatta, összefogta. Úgy véli az önkéntesség egy olyan üzlet, ahol mindenki nyer: a megsegítettek és a segítők is.

 Hogyan jött az önkéntesség az életedbe?

  • Gyermekkoromtól természetes volt számomra, az édesapám is sok közösségi segítő programban részt vett, ha tehette, magával vitt engem is. Később aztán voltam őrsvezető, osztálytitkár, az egyetemen diákszervezetek aktív tagja: szóval valamilyen önkéntesség mindig volt az életemben. Szinte magától értetődő volt, hogy olyan párom legyen, aki szintén szenvedéllyel áll a jó ügyek mellé: a feleségem, Szecsődi Vera nem csak a mindennapokban lett a társam, hanem az önkéntességben is. Az élelmiszerbankokról például ő mesélt nekem először, mert évekig Franciaországban élt, ahol már működtek ilyen szervezetek. A barátainkkal addig beszélgettünk erről a dologról, míg úgy döntöttünk, belevágunk. Megkerestük az Élelmiszerbankok Európai Szövetségét, akiktől megtudtuk, hogy van már Magyarországon egy másik társaság, akik szintén ebben gondolkodnak. Összekapcsoltak minket, mi pedig összeadtuk a tudásunkat. Évekig ment a tervezgetés, míg végül 2005-ben közösen megalapítottuk a Magyar Élelmiszerbank Egyesületet. Fantasztikus volt, hogy a két társaság között egy pillanatra sem merült fel a rivalizálás, a cél közös volt, mindenki azt tette hozzá, amihez értett. Számomra ez újabb megerősítés volt arra, összefogással szinte bármit el lehet érni. 

Mit adott az önkéntesség számodra?

  • Nagyon hamar megtanultam, hogy az önkéntesség nem a pénztárcának jó, hanem a léleknek: azonnali pozitív visszacsatolást és megerősítést ad. És ez olyasmi, amiért érdemes tenni. Szerencsére azt tapasztalom, hogy az emberek többségében megvan a segítő szándék, még ha ennek nem is mindig vannak tudatában. A szülő, aki bevállalja, hogy kezeli az osztálypénztárt, a szomszéd, aki felgereblyézi a faleveleket a ház udvarán, mind önként segít. Ez az oka annak, hogy idővel számomra nem csak maga az önkéntesmunka vált fontossá, hanem az is, hogy támogassam vagy összefogjam azokat, akik szeretnének jót tenni. Ezért hoztuk létre a Jóügyekért.hu portált, ahol civil szervezetek önkéntes adománygyűjtő követeinek a kampányait segítjük folyamatosan. Ezen a portálon keresztül egyszerre sok-sok önkéntes és civil szervezet munkáját tudjuk segíteni. 

Mennyiben más főállásban foglalkozni az élelmiszermentéssel, mint önkéntesként?

  • Minél jobban elmélyedtem az élelmiszermentés témájában és az ebben rejlő lehetőségekben, annál többet akartam tudni róla. 2009 óta elnökségi tagja vagyok az Élelmiszerbankok Európai Szövetségének, ezen kívül szakértőként veszek részt az Európai Bizottság élelmiszerpazarlás témájában létrehozott munkacsoportjában, és tanácsadóként több, az Európai Unió által finanszírozott, élelmiszerpazarlással foglalkozó nemzetközi kutatás-fejlesztési projektben is közreműködök. Az élelmiszermentés az életem szerves része lett. Bár évekig az állásom mellett vettem részt ezekben a programokban, eljött az a pont, amikor ez már teljes jelenlétet igényelt. A kezdeti csapatunk megmaradt, és újak is csatlakoztak hozzánk. Jó dolog egy olyan közösségben dolgozni és létezni, ahol mindenki fontosnak tartja, hogy tegyen másokért. Verával azt szoktuk mondani, hogy az Élelmiszerbank az öt csemeténk mellett a hatodik gyermekünk. Szeretjük, óvjuk, segítjük a haladását. 

 Hogy érzed, hol tartasz most és mi a következő lépés az utadon?

  • Magam példáján látom, az önkéntesség hogyan épít közösséget, hogyan ér célt egy jó ügy érdekében. Az emberekben és a rendszerben szerintem még ennél is több lehetőség lenne. Csak meg kell találni, hogy az, aki segíteni szeretne, hol tudja leginkább kamatoztatni a tehetségét. Az önkéntesek megfelelő beillesztése nemcsak a civil szervezeteknek lenne jó, hanem egész társadalmunknak. Sokan tudnak és akarnak segíteni – én pedig szeretném, ha ők mindannyian megtalálnák a megfelelő partnerüket a civil szférában. Szeretném, ha megteremtenénk ehhez a lehetőségeket.

 

Az önkéntesség gyökeresen megváltoztatta az életemet

Bajdik János, ahogy mi ismerjük, Janó a szakmája csúcsáig jutott, nem voltak anyagi gondjai és szerető családi körben élt. Ez az a pont, amikor az ember elégedetten hátra dőlhet és úgy gondolhatja: minden a legnagyobb rendben van. Ő viszont éppen ekkor kezdte el úgy érezni, valahogy nem stimmelnek a dolgok. Egyik napról a másikra felmondott a munkahelyén és önkéntesnek jelentkezett az Élelmiszerbankhoz. Ez két évvel ezelőtt történt, Janó azóta a csapat állandó tagja. Visszanézve az elmúlt időszakot úgy érzi, a váltás gyökeresen változtatta meg az életét.

Hogyan jött az önkéntesség az életedbe?

  • Gyógyszertechnológusként szinte mindent elértem, mégsem éreztem, azt, hogy elégedett vagyok, hogy értelme van a mindennapoknak. Ekkoriban olvastam először az Élelmiszerbankról, a küldetésük rögtön elnyerte a tetszésemet, mert nem csak a segítségnyújtás, hanem az élhetőbb környezet megteremtése is céljuk. Felmondtam a munkahelyemen és jelentkeztem hozzájuk önkéntesnek. Az eddigi szellemi elfoglaltságot fizikai munkára cseréltem. Ki akartam üríteni a fejemet.

 

Mit adott az önkéntesség számodra?

  • Másként kezdtem nézni a világot. A korábbi értékrendem megingott. Valami megállíthatatlanul elindult bennem, bár végleges változás ekkor még nem következett be. Három hónap önkéntesség után ugyanis  jött egy ajánlat a gyógyszeriparból és én elcsábultam. Veszedelmesen visszakapaszkodtam a beidegződött életembe. A régi megszokott közegben azonban már nem éreztem jól magamat. Közben továbbra is önkénteskedtem az Élelmiszerbanknál, ebben az időszakban már szinte csak ilyenkor éreztem, hogy a helyemen vagyok. Aztán jött egy lehetőség, szervezeti kapcsolattartót kerestek az Élelmiszerbanknál. Egy percig sem hezitáltam, váltottam.

Mennyiben más főállásban foglalkozni az élelmiszermentéssel, mint önkéntesként?

  • Az önkéntes elszámolásokat iktat az irodában, összekészíti a raktárban a szervezeteknek szánt árut vagy szállítja azokat és csak elképzelni tudja, hol és hogyan csapódik le végül a munkája eredménye. Most az Élelmiszerbankkal kapcsolatban álló karitatív szervezeteket látogatom meg, megismerem a feladataikat, a napi küzdelmeiket és az élelmiszerosztások alkalmával találkozom a rászorulókkal is. Epizódok, felvillanások ezek olyan életsorsokból, ahol az élelmiszer duplán segít: egyrészt persze aki kapja, annak van mit ennie, másrészt viszont étel helyett így tud például tűzifára költeni, és ha van fűtés, nem veszik el a gyerekét. De vannak egészen mesébe illő apró sikerek is. A minap hallottam, hogy egy rászoruló édesanya munkát kapott a KFC étteremből, ahová egy partnerünk  nevében ételmentés céljából rendszeresen járt. Szóval elképzelni sem tudjuk, hogy amit önkéntesként teszünk, végül hogyan segít másokon. Munkatársként már kezdem sejteni, és nagyon pozitívak a benyomásaim. 

Hogy érzed, hol tartasz most és mi a következő lépés az utadon?

  • Folyamatosan tanulok és emberként fejlődöm. Néha, amikor az ország eldugott részeire látogatok el, kifejezetten jó, hogy visszafelé hosszú az út. Idő kell és egy kis egyedüllét, hogy feldolgozzam a benyomásokat, amik érnek. A karitatív szervezetek elkötelezett munkatársai és a rászorulók, akiknek közösen segítünk, mind tanítanak számomra egy-egy új és fontos dolgot az életről, emberségről. Bár most már főállásban az Élelmiszerbanknál dolgozom, az önkéntesség az életem része maradt. Nyári szabi alatt például a fiammal együtt vettünk fel árut az Élelmiszerbank furgonjával és vittük el azt a raktárba. Azt nem tudom, mi lesz a következő lépés, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy végre jó úton járok. Az önkéntesség által gyakorlatilag újjászülettem. 

 

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület egész évben várja önkéntes segítők jelentkezését, akik az élelmiszerfeleslegek összegyűjtésében, szállításában, raktári mozgatásában és az élelmiszerosztásokkal járó adminisztrációs folyamatokban nyújtanának heti rendszerességű segítséget. Bővebb információ itt található >>>



ADOMÁNY:
Ft
0
értékben a nélkülözők részére

Iratkozzon fel hírlevelünkre!