Hírek

A klímaváltozásért 10%-ban az élelmiszerpazarlás felelős.

2021.01.06

A klímaváltozásért felelős üvegházhatású gázok 10%-át az élelmiszerpazarlás okozza.
Az EU-ban keletkezett élelmiszerhulladék 53%-áért a háztartások felelősek.

A forró nyár egyenesen az enyhe télbe torkollik, a hőmérséklet 15 fokot változhat egyik napról a másikra. Az elektromos autók tulajdonosai azt gondolják, máris sokat tettek a klímaváltozás ellen, a világ legnagyobb dohánytermék gyártója is a környezetvédelem jegyében fejleszti újabb és újabb elektromos „zöld” termékét. Ne becsüljük le ezeket az erőfeszítéseket. De lássuk be: a tehetősebb emberek többsége autóval gurul be a fitness terem parkolójába, hogy egy árammal működtetett gépen futhasson pár kilométert, egyebek közt azért, hogy a túlfogyasztásból eredő testi problémáit kezeltesse, és az edzés végén műanyag palackba töltött, előre gyártott, aromákkal és vitaminokkal dúsított citromos műteát bont.
Mikor és miért válhattunk ilyen kényelmessé? 

Egy budapesti óvoda dajkájával beszélgettem nemrég, aki elmondta, hogy a gyerekek többsége csak a formára alakított, reklámspotokból ismert sültkrumpliról tudja biztosan megállapítani, hogy milyen élelmiszer. Ugyanez a helyzet a húsokkal is. A baromfi csak csirke nuggets, a marha pedig szabályos kör alakú hamburger hús lehet, de a dínó formájú felvágott is népszerű. Vajon el tudják képzelni ezek a gyerekek, hogy mennyi idő, munka és természeti erőforrás kell ezen élelmiszerek megtermeléséhez?

Félve teszem fel a kérést: Hová tűnt az élelmiszerek valódi jelentőségének, az éhség csillapításának, az erőnlét megőrzésének, azaz a túlélést szolgáló alapvető szükségleteknek az elismerése? Van-e még kellő tisztelet az étel iránt, a természet iránt, ami megteremtette és a gazda iránt, aki gondozta? Vagy, ha göcsörtös a répa, mócsingos a hús, vagy foltos a körte, akkor azt már kidobjuk? Miért nem szereti senki a hibátlan étel maradékát másnap fogyasztani? Miért versengenek a fine dining éttermek, hogy ki tud meghökkentőbb ételdíszt készíteni a tányér szélére, amit a hallgatólagos megállapodás szerint úgysem illik elfogyasztani?

A legújabb kutatások szerint alulbecsültük a világ élelmiszerpazarlásának mértékét. A kidobott ételek mennyisége akár kétszer akkora is lehet, mint hittük. Az eddigi tanulmányok ugyanis nem számoltak azzal az élelmiszerveszteséggel, amely még az előtt keletkezik, mielőtt eljut a fogyasztóhoz. Holland kutatók megállapítása alapján minden egyes emberre napi 500 kcal elpazarolt élelmiszer jut, azaz egy 4 fős háztartásban egy ötödik ember is jóllakhatna az ott kidobott élelmiszerekből.

Persze, mindannyiunk első gondolata, hogy a világon mindeközben milliárdok éheznek. A klímaváltozással ez a folyamat beavatkozás nélkül meredeken növekszik. Nehéz lelkiismerettel ugyan, de hagyjuk most el a téma morális szempontjait. Foglalkozzunk csupán az élelmiszerpazarlás környezetterhelő, a klímaváltozást, vagy – ki melyiket érzi félelmetesebbnek – globális felmelegedést, ózonrétegünk elvékonyodását különösen erősen befolyásoló hatásával. Magyarországon egyetlen szervezet, a Magyar Élelmiszerbank foglalkozik nap, mint nap azzal, hogy értékes élelmiszerek megmentésével életeket mentsen, hidat képezzen az élelmiszerfeleslegek és a rászorulók között, azaz ezzel is csökkentse a környezetszennyezést, és minden lehetőségével segítse a klímaváltozás elleni harcot. Ugyanis az ENSZ megállapítása szerint az összes üvegházhatású gáz-kibocsátás 10 százalékáért felelős a kidobott, elpazarolt élelmiszer. A jövőért felelősséget érzők globális célkitűzése, hogy az élelmiszerhulladék 2030-ra világszerte a felére csökkenjen.

A klímaváltozás ellen tehát tudatos összefogásra van szükség, apró, kicsi változtatásokkal magunk körül és a „kicsik” tudatos tanításával már sokat tehetünk a klímaválsággal szemben. Mindenhol és minden részterületen kicsit más és más a feladat. Míg a fejlődő országokban a megfelelő infrastruktúra (például hűtés) hiánya befolyásolja az élelmiszerhulladék keletkezését, a fejlett országokban ezen a téren már teljes mértékben az élelmiszerlánc végpontjain elhelyezkedő, sokszor ismerethiányos fogyasztók a károkozók.
Itthon kezdhetjük azzal, hogy kinevezzük magunkat élelmiszerpazarlás-mentes háztartásban élőknek. Ezentúl tudatosan tervezzük étkezéseinket úgy, hogy a feladatokat kihívásnak tekintve nem dobunk ki semmit, ami ehető-iható. Kreatívak leszünk, újrahasznosítunk, nem tömjük meg a hűtőt és élvezzük a kellemes mellékhatást, hogy pénzt is spórolunk majd közben (– amelyet tilos élelmiszerre költeni).

Évről-évre csökkenő édesvíz készletünk felhasználásának 70%-a a mezőgazdasághoz kötődik. Az élelmiszerpazarlással évről évre óriási ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után, amit már nem tudunk semlegesíteni.

A klímaváltozást boncolgatva sokszor beszélünk az ökológiai lábnyomról.  Ez egy-egy gazdaság erőforrás-fogyasztási és hulladékfeldolgozási szükségleteit jelenti termékeny földterület-egységre (globális hektár - gha) vetítve. Ez napjaink legátfogóbb és legismertebb fenntarthatósági mérőszáma.
Összetevői közül nézzük először legféltettebb kincsünk, a víz kapcsolatát egy-egy élelmiszerrel, azaz az élelmiszerek vízlábnyomát. Víz nélkül nincs se zöldség, se gyümölcs, se gabona, se hús.
Egy kg marhahús előállításához 15 000 literre! van szükség. 1 kg marhahús vízlábnyoma tehát 15 000 l. Amennyiben tehát 1 kg marhahúst kidobnak, nem csak a hús, a táplálékul szolgált növények, a gazda munkája, az állat jó életkörülményeinek biztosítására felhasznált erőforrások vesznek kárba, óriási vízlábnyom is marad utána. Szemben a marhával, 1 kg csirkehús vízlábnyoma 4000 l, míg 1 kg sertéshúsé 6000 l. A zöldségek leghátul kullognak, mert 1 kg zöldség csak 300 l vízlábnyomot hagy maga után, míg 1 kg gyümölcs 900 l-t.

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület 2019-ben 11 000 tonna élelmiszert mentett meg, amelynek vízlábnyoma egy Eger méretű város teljes éves vízfogyasztásával egyezik meg.

A szén-dioxid-, egyszerűbben karbon-, illetve szénlábnyom az emberi tevékenység környezeti hatásának egyik mércéje. Az élelmiszerpazarlás szorosan összefügg a világ szén-dioxid kibocsátásával, hiszen a kárbaveszett élelmiszerfelesleg komoly terhet ró a környezetünkre. A bomlás, égetés során keletkező szén- dioxid a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok 10%-áért felel a világban.

A marhák a leggázosabbak.

1 kg elpazarolt marhahús vízlábnyomát már tisztáztuk. De mi a helyzet a karbonlábnyomukkal? Jelenleg az összes kibocsátott ózonrégteggyilkos anyag több mint 15%-a az állattartásból származik. Imádjuk a gulyáslevest, de tudjuk-e pontosan, hogy mi az ára? A szarvasmarhák 28-szor több területet és 11-szer több vizet használnak el, mint bármelyik más haszonállat. Emellett már az Egészségügyi Világszervezet is a szarvasmarhákat jelölte meg, mint a légtérbe kerülő metán legjelentősebb forrása, ugyanis kérődző állatok lévén a beleikben a rostok nem tudnak teljesen megemésztődni, ekkor pedig metán képződik. A metán egy rendkívül veszélyes anyag, üvegházhatása különösen erős, a szén-dioxidhoz képest többszörös.  Egyetlen marha naponta 100-120 liter metán gázt termel. Egy szelet marhahús karbon lábnyoma, azaz megtermeléséhez szükséges szén-dioxid kibocsájtása azzal ér fel, mintha 100 km-es távot tettünk volna meg autóval. Amennyiben élelmiszerfeleslegként ez a hús elvész, a karbon lábnyom teljesen hasznavehetetlen módon ennyivel nő. (Miközben a nyers marha-, sertés-, borjú- vagy bárányhús a hűtőben 3-5 napig, a fagyasztóban 6-12 hónapig eláll, de kreatív ötletekkel számos új fogás készíthető a sülthúsból is másnap.)

A Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek köszönhetően 550 kamionnyi értékes, tápláló étel megmentésével 27.500 tonna CO2 kibocsátástól mentesült a Föld. Ennyi CO2-t annyi fa tudna semlegesíteni, ami Józsefváros teljes területét elfoglalná.

Mit tehetünk mi, mindennapi fogyasztók? Az első fontos lépés: tudatosítsuk magunkban, hogy van egy nagy, közös problémánk. Jusson eszünkbe ez, amikor bármilyen kapcsolatba kerülünk az ételeinkkel. A pazarlók, „Ők”, akik nem gondolnak a közös, élhető jövőre, valójában mi vagyunk, mindannyian. Azaz már holnap, a legapróbb étkezési szokás-módosítással is részt vehetünk a kedvező változásokban. Szenvtelenül átlépve a „klímaszkepszis-klímahiszti” mára alaposan átpolitizált és meddő vitáját.

Szerző: Rajna Ági, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület önkéntese szemüvegén keresztül



ADOMÁNY:
Ft
0
értékben a nélkülözők részére

Iratkozzon fel hírlevelünkre!