Hírek
Önkéntesünk gondolatai az Adománykonvojról
2020.10.17Konvoj
Emlékszem, mekkora kincs volt annak idején egy igazi Matchbox. Nekem, pontosabban az öcsémmel együtt nekünk is volt néhány. Volt köztük közös is, de a többség egyikünké, vagy másikunké volt. Szerettünk velük játszani, de szerettük csak úgy nézegetni is őket. A kedvenc időtöltésünk viszont az volt, hogy sorba állítottuk az autókat és néha araszoltunk is velük ide-oda a gyerekszobában.
A sor elejére mindig valahogy a menő sportkocsik kerültek, csak utánuk következtek a hétköznapi autók és a végére maradtak a teherkocsik, kamionok, targoncák, tűzoltók, darus autók és társaik. Volt köztük szülinapi ajándék, volt, amelyiket karácsonyra kaptuk, de volt olyan is, amelyiket valamelyikünk a zsebpénzéből hozott össze.
Néha előfordult, hogy unokatestvérek, barátok jöttek játszani, az talán még izgalmasabb volt. Akkor még hosszabb és színesebb volt a sor, még több lóerő, kinyitható ajtó, vagy csomagtartó, speciális munkagép. Nézegettük, tologattuk őket ide-oda. Egyszerűen szerettük.
Ez a gyerekkori emlék jutott eszembe, amikor néztem pénteken az Élelmiszerbank konvoját. Már nem játékautók. Igazi furgonok és teherautók, megpakolva élelmiszerrel, fontos és igazi céllal. Azon gondolkodtam, vajon melyik kerékre, tükörre, ajtóra, vagy alkatrészre futotta az én támogatásomból, esetleg benzinre, vagy más költségre ment. Persze tudom, ez nem így működik és nem is ez számít. Vannak köztünk nagy támogatók, de vannak, akik csak csekély összeggel tudnak hozzájárulni. Az igazi érték a valódi összefogás, ez a mi közös, igazi konvojunk, ami nem csak hosszú, nem csak szép, vagy impozáns. Ezeket az igazi autókat igazi emberek vezetik, igazi élelmiszert juttatnak el igazi rászorulóknak.
Megmondom őszintén, jól esett erre gondolnom.
dr. Futó István írása