Hírek

Különleges mérföldkőhöz, pontosabban mérföldkonzervhez érkeztünk nyár elején: a tízmilliomodik konzervhez, ami a segítő hálózatunkon keresztül rászorulókhoz került.

Aki járt már élelmiszerosztáson, tudja, hogy a tartós élelmiszerek kivételes értékkel bírnak a rászorulók körében. Különleges eseménynek számítanak azok az alkalmak, amikor konzervek is kerülnek az adománycsomagokba, hiszen szemben a rövid lejárati idejű frissárukkal és péktermékekkel, ezeket nem kell rövid időn belül elfogyasztani – könnyen beoszthatók, eltehetők szűkösebb időkre, például a hónap utolsó napjaira is, amikor már tényleg minden falat számít.

Az Élelmiszerbank megalakulása óta, vagyis 2005-től kezdődően működünk együtt hazánk legnagyobb hazai konzerv- és fagyasztott zöldségforgalmazó cégével, a Bonduelle Central Europe Kft.-vel, akik évente többszáz tonna zöldségkonzervvel segítik rajtunk keresztül a nehéz sorsú embereket. Bár hatalmas mennyiségről beszélünk és a partnerségünk sem ma kezdődött, még mindig különleges eseménynek számít, amikor a kamionjuk néhány hónaponként begördül a raktárunk udvarára. A júniusi beszállításuk tényleg ünnepélyesre sikeredett, ugyanis a harminckét raklapnyi áru között volt a tízmilliomodik konzerv, amit a Bonduelle valaha az Élelmiszerbanknak adományozott.

Egy ilyen fontos adomány különleges sorsot érdemel, ezért a munkatársaink úgy döntöttek, hogy egy jótékonysági főzésen fogjuk felhasználni, ahol az üstbe töltve egyszerre több nélkülöző embernek is jut majd belőle. Végül 200 adag babgulyás részeként a hajléktalan emberekhez, valamint ukrajnai menekültekhez került.
 

Kis konzervtörténelem

Apropó, konzerv! Ön tudta, hogy ezt a modern vívmánynak tűnő terméket már a XVIII. században is ismerték? Franciaországban már 1770-ben lehetett fémdobozban tárolt lazacot venni és az ország egymástól távoli pontjain több gazda és kereskedő is nagyjából egyidőben jött rá a titokra: az étel lényegesebben tovább áll el, ha az elkészítés után vastagfalú üvegbe töltik, alaposan bedugaszolják és eltömítik parafával meg viasszal, végül pedig forrásban lévő vízbe teszik. A konzerválási eljárás széleskörű elterjedése végül Bonaparte Napóleon nevével forrt egybe. Az európai hódító 1800-ban 12 ezer frankot ajánlott fel annak az iparosnak, aki segít megoldani a hadseregének élelmezését, amihez hetekig, hónapokig elálló ételek kellettek. A pályázat győztese, Nicolas Appert nemcsak a jelentős összeget, de még az „Emberiség jótevője” kitüntetést is átvehette. A konzerv pedig – a francia hadsereg révén szó szerint – elindult világhódító útjára.

A következő évtizedekben a konzervek felbontása jelentette a legnagyobb problémát, amit szögekkel, vésővel és kalapáccsal oldottak meg. A ma ismert konzervnyitók ősének feltalálására egészen 1870-ig várni kellett, a tartósított ételek kibontása innentől már a háziasszonyok számára is biztonságos műveletté vált.

1974-ben kutatók egy 1865-ben elsüllyedt hajóról származó konzerveket vetettek komoly vizsgálatok alá. Az elemzések azt mutatták, hogy még a több mint száz éves fémdobozok tartalma sem káros az egészségre, tulajdonképpen fogyaszthatók voltak, bár állaguk természetesen érzékelhető változásokon ment keresztül. Jó, ha Ön is tudja, hogy a ma megvásárolható konzerveket sem kell kidobni a minőségmegőrzési idejük lejárta után. Ha a csomagolásuk sértetlen, akkor még jóideig fogyaszthatóak. Itt olvashat a Nébih ezzel kapcsolatos tájékoztatásáról >>>

A konzerv tömegtermékké válását szimbolizálja Andy Warhol 32 vászonra készített festménye 1962-ből, amit 32 féle konzervlevesről készített. A művész gondosan ügyelt arra, hogy a termékeket minden vásznon azonos módon és minőségben fesse meg, csak a feliratot változtatta rajtuk az íz függvényében, ahogyan ez a tömeggyártásban a valódi konzervekkel is történik.  Elmondása szerint 20 éven át fogyasztotta minden nap ezeket a leveseket. Andy Warholhoz hasonlóan sokmillió ember életét könnyítette meg a (francia) forradalmi tartósítás, amit napjainkban is használunk és fejlesztünk és nem utolsó sorban adományozunk is.